Az Alapítványról
Hírek, információk
Eszmecsere
2007 az Orosz Nyelv Éve
2005 Magyar-Orosz Kulturális Évad
PÁLYÁZATOK
Az alapítvány díjai
Hírek, információk

   
Főoldal > Hírek, információk
Hírek, információk

A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna




November 7, filmklub, Reds
2017-11-08
Az 1917. októberi oroszországi forradalom 100. évfordulójának alkalmából a Ruszisztikai Központ filmklubja egy igazán különleges darabot tűzött műsorára.

Az idei félév tematikájának megfelelően, amely az orosz forradalmak filmművészeti ábrázolását hivatott bemutatni az észak-amerikai kontinensről szemlélve, egy klasszikus hollywoodi mozifilm került terítékre: a Warren Beatty által írt, rendezett és egyben az ő főszereplésével készült, s az Egyesült Államokban 1981 karácsonyán bemutatott Vörösök (Reds).

A John „Jack” Reed (Warren Beatty) portlandi születésű amerikai radikális újságíró és LouiseBryant (DianeKeaton) író és nőjogi aktivista viharos szerelmi élete köré épülő alkotás a magyar nézők számára azért lehetett különleges, mert a nagyközönség előtt sohasem lett bemutatva. Bár magyarországi megjelenésének időpontjáról nem sikerült pontos adatokat találni, de vélhetően a 2006-os DVD-kiadáskor került forgalomba, és ekkoriban vetíthette a tv2, amelynek megbízásából szinkronos változat is készült. Ekkorra azonban az oroszországi forradalommal kapcsolatos tematika már nem mozgatta meg annyira nézők fantáziáját. Mindemellett pedig a maga korában klasszikus epikus életrajzi drámának számító, s 1982-ben 12 Oscar-díj jelölésből 3-at (legjobb rendező – Warren Beatty, legjobb operatőr – VittorioStoraro, legjobb női mellékszereplő – MaureenStapleton) besöprő alkotás veszített is valamennyit régi fényéből. A technikai fejlődésnek is betudhatóan a több mint 3 órás film kissé vontatott történetvezetésével hátrább sorolódott a klasszikus alkotások sorában, de a különböző ranglistákon még mindig előkelő helyet foglal el a történelmi drámák között.

A népszerűség köszönhető annak is, hogy Warren Beatty 32 ún. szemtanút szólaltat meg a filmben, akik valamilyen szinten részesei voltak az 1915–1920 közötti világformáló eseményeknek, illetve Jack és Louise életének. Az általuk tett „vallomások” sajátos dokumentarista jelleget kölcsönöznek a történetnek, és sokkal közelebb hozzák azt a nézőkhöz. Ebből is kitűnik, hogy Beatty milyen alaposan beleásta magát John Reed történetébe. Érdeklődése még az 1960-as évek második felében kezdődött, amikor találkozott Reed egyik egykori szeretőjével. Ugyanekkor tett egy hosszabb utat a Szovjetunióba, és elkezdett oroszul tanulni, majd 1969-ben el is készült az első vázlata a forgatókönyvről, akkor még Comrades (Elvtársak) munkacímmel, s az 1970-es évektől folyamatosan forgatta az interjúkat a szemtanúkkal, akik közül jónéhányan sajnos már nem élték meg a film bemutatóját.

A forgatásokról fennmaradt történetek alapján az író-rendező-főszereplő tökéletesen azonosult a fanatikus és megalkuvást nem tűrő újságíró és politikai aktivista szerepével. Többször összeveszett VittorioStoraro operatőrrel a kameramozgás dinamikájáról, ugyanis míg Beatty statikusabb képeket szeretett volna látni, addig Storaro a dinamika mellett érvelt. Végül kiegyeztek abban, hogy a történet előrehaladtával a kameramozgás folyamatosan gyorsulni fog. A vita termékenynek bizonyult, hiszen Storaro az Apokalipszis most után második Oscar-díját is bezsebelhette (nagyszerű képeiből egyébként nemrég volt látható kiállítás Budapesten a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban). Ugyancsak szőrszálhasogató precizitással tekintett a színészi játékra, képes volt egyes jeleneteket több tucatszor felvenni, amellyel a Eugene O’Neillt játszó Jack Nicholsont csaknem az őrületbe kergette, a mindössze néhány perces cameo-szerepre beugró GeneHackman pedig a 99. felvétel után kijelentette, hogy 101-edszer nem kívánja felvenni ugyanezt (A történet pozitívan végződött, mert a 100. felvétellel Beatty már elégedett volt). A végeredmény a tökéletességig kimunkált párbeszédekben manifesztálódott. Ugyanakkor sokszor olyan érzésünk lehet, hogy ez a tökéletesség a sterilségig megy, de a kiváló színészek mégis képesek elhitetni velünk a konfliktusok hitelességét.

A film témája miatt nem mehetünk el politikai vonatkozásai mellett sem. John Reed volt az egyetlen amerikai újságíró, aki testközelből tudósított az 1917-es oroszországi eseményekről, s 1919-ben megjelent Tiz nap, amely megrengette a világot című könyvét Lenin is méltatta, a forradalom igaz történetét látta benne. Az 1920-ban a Komintern tagjaként bakui kampánykörútról Pétervárra visszatérő Reed tífuszban lelte halálát, és a Kreml falába temették, ami rajta kívül csak két amerikai állampolgárnak „adatott meg”. Kommunista nézetei miatt a hidegháború alatt nem lehetett a legnépszerűbb figura az Egyesült Államokban, de Warren Beatty a Demokrata Párt harcos aktivistájaként vállalta az ezzel járó esetleges konfliktusokat. Az oroszországi forradalmak mellett megismerhetjük belőle az amerikai munkásmozgalom korai történetét, amely a Truman-doktrínán, mccarthyzmuson, kubai rakétaválságon stb. felnevelkedett amerikai közönség számára meglehetősen furán hathatott.Az éppen csak hivatalba lépő Ronald Reagan és neje egy privát vetítésen tekinthették meg a filmet a bemutató előtt, s a republikánus elnök le volt nyűgözve Beatty teljesítményétől, de megjegyezte, hogy happy endet várt volna. Vélhetően már ekkor az járt a fejében, hogyan lehetne hasznosítani a filmet „a Szovjetunió a gonosz birodalma”-kampányban.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nem lelkesedett azért, hogy Hollywood filmet készít John Reedről. Ennek az ideológiai szembenállás mellett a fő oka az lehetett, hogy Szergej Bondarcsuk is szeretett volna egy filmet készíteni hasonló témában, meg is kereste Beattytaz ötlettel, és felajánlotta neki a főszerepet, de az amerikainak nem tetszett a forgatókönyv, és visszautasította a felkérést. A témát láthatóan alárendelték a versengésnek a két szuperhatalom között. Ezt támasztja alá, hogy nem engedték Beattyt Leningrádban forgatni, ezért a téli jeleneteket Finnországban vették fel. De a finn hatóságok szovjet nyomásra ott nehezítették a stáb dolgát az engedélyeztetések terén, ahol csak tudták. Végül Bondarcsuk nagyszabású kétrészes filmje, a Vörös harangok csak némi késéssel készült el. Az első részt, a Mexikó lángokban-t 1982-ben, a második részt Láttam az új világ születését címmel 1983-ban mutatták be (John Reedet mindkettőben Franco Nero játszotta).

Kitartó és lelkes nézőink a több mint 3 órás vetítés után összességében pozitív élményekkel hagyhatták el a termet. Megbizonyosodhattunk róla, hogy az októberi forradalommal kapcsolatos máig tartó viták gyakorlatilag egyidősek a forradalommal. Az első napok általános lelkesedése után rögtön összeütköztek a vélemények a bolsevik hatalomátvétel helyességéről. Ezek a különböző nézetek remekül artikulálódtak a szereplők dialógusaiban. A fő rezonőrök – az Emma Goldman amerikai anarchistanőt játszó MaureenStapleton és a Grigorij Zinovjev bőrébe bújó, nálunk kevésbé ismert lengyel származású író, JerzyKośiński – által rajzolódik ki a legfontosabb erkölcsi kérdés két véglete: feláldozható-e az egyén a közösségért?

                                                                 Szabó Viktor doktorandusz

  

<<< Vissza a hírekhez


  

VI. Szentpétervári Nemzetközi Kulturális Fórum
2017-11-20
2017. november 15–18. között került sor a VI. Szentpétervári Nemzetközi Kulturális Fórumra, az orosz kulturális élet központi eseményére.
Tovább >>>
Jákob lajtorjája
2017-11-12
2017. november 15-én 12 órakor kerekasztal beszélgetésre kerül sor a Ruszisztikai Központban Ljudmila Ulickaja "Jákob lajtorjája" című regényéről. A kerekasztal meghívott vendégei Gilbert Edit irodalomtörténész és Goretity József, a regény műfordítója. 
Tovább >>>
Kerekasztal beszélgetés Alekszandr Szumarokov születésének 300. évfordulója alkalmából
2017-11-12
November 8-án a Ruszisztikai Központ kerekasztal beszélgetést szervezett Alekszandr Petrovics Szumarokov orosz költő, drámaíró születésének 300. évfordulója alkalmából. Az eseményen az orosz színháztörténetet, Szumarokov életútját és költészetét három megközelítésben három izgalmas előadás mutatta be, a megjelentek bevonásával.
Tovább >>>
A nemzeti önmeghatározás az orosz irodalomban
2017-11-11
2017. november 15-én 10 órakor Julija Matvejeva irodalmár professzor (URFU, Jekatyerinburg) előadást tart "A nemzeti önmeghatározás változatai/változásai az orosz irodalomban" címmel, orosz nyelven, a Ruszisztikai Központban.
Tovább >>>
A Magyar Nemzeti Levéltár és a ruszisztika
2017-11-09
2017 november 8-án a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába tett látogatást a ruszisztika mesterszak két évfolyama. A diákságot Dr. Szabó Csaba, a levéltár főigazgatója és Fiziker Róbert főlevéltáros fogadta.
Tovább >>>