Az Alapítványról
Hírek, információk
Eszmecsere
2007 az Orosz Nyelv Éve
2005 Magyar-Orosz Kulturális Évad
    Főkurátori záróértékelés
    Szakmai értékelés
    Képeskönyv
PÁLYÁZATOK
Az alapítvány díjai
Hírek, információk

   
Főoldal > Szakmai értékelés
Szakmai értékelés

Az alábbiakban Kiss Ilonának, a moszkvai Kulturális Központ igazgatójának a megvalósult programokra vonatkozó értékelése következik, amely a befogadó fél felől nézve is autentikus képet ad:

AZ ÁTTÖRÉS ÉVADJA
Az utóbbi másfél évtized legnagyobb magyar kulturális bemutatkozására került sor Oroszországban: Ablak Magyarországra címmel 2005. február 17-én nyílt meg a Magyar Kulturális Évad, melynek csúcspontja – a Bécs-Budapest és Szentpétervár a historizmus és az avantgárd között 1873-1925 című nagyszabású, 2005. november 11-től három hónapon át tartó művelődéstörténeti kiállítás lesz a pétervári Ermitázsban. A magyar kultúra közel másfél éven keresztül intenzíven és halmozottan van jelen az orosz közönség körében, hiszen az előfesztivál eseményei már 2004. szeptemberében elkezdődtek. Túlzás nélkül állíthatjuk: 2005 „a fordulat éve” a magyar-orosz kulturális kapcsolatok jelenkori történetében, mert:
 § beteljesítette a 2002 óta tartó kibontakozást két ország közötti kulturális diplomáciában;
 § megalapozta a hosszú távú, stabil magyar kulturális jelenlétet „a régiók Oroszországában”;
 § létrehozta a kulturális kapcsolattartás és együttműködés új modelljeit „a szubkultúrák Oroszországában”;
 § megerősítette a magyarság-kép új vonásait az orosz közönség körében;
 § kiemelte Magyarországot a közép-európai országok kulturális „szürke zónájából”.

Ez az áttörés főként annak köszönhető, hogy a magyar kormány és a kulturális tárca stratégiai prioritásként kezelte az Oroszországhoz fűződő viszonyrendszer komplex fejlesztését. A kulturális kormányzat „diplomáciai csúcsot” döntött: az utóbbi 10 hónap alatt 10 kulturális felsővezetői látogatás zajlott le Oroszországban. Az évad politikai súlyát növeli, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyesen nyitotta meg, a záróesemény, az Ermitázs kiállítás megnyitóját pedig Bozóki András kulturális miniszter tartja. Az áttörés köszönhető annak is, hogy az évad koncepciója a fogadó ország státusának realitásából indul ki: a mai Oroszország nem egyenlő Moszkvával, hanem a régiók Oroszországa. E realitásnak megfelelően rajzolódott ki az évad geokulturális térképe -- 10 „magyarérdekeltségű” központtal.

A „LEG”-EK ÉVADJA
Az évad átfogó értékelése még készült el, néhány számadatot, tendenciát, sőt rekordot azonban már most rögzíthetünk:
 § másfél év alatt több mint 800 magyar művész közel 130 produkciót mutatott be;
 § az orosz elektronikus és nyomtatott sajtóban kb. 350 kisebb-nagyobb publikáció látott napvilágot;
 § az utóbbi évek külföldi magyar évadjaihoz képest az oroszországi magyar évaddal párhuzamosan, csaknem egy időben zajlanak az orosz évad magyarországi eseményei;
 § programjai Moszkván és Szentpéterváron kívül Oroszország tíz régiójába jutottak el;
 § a programok közel egynegyede közös, orosz-magyar produkció volt, sőt az Ermitázs-kiállítás hármas, orosz-magyar-osztrák koprodukcióban jön létre;
 § rekorderedmények és maradandó értékek jöttek létre a könyvkiadás terén: a 2004. évi Non fiction könyvvásárra, amelyen Magyarország volt a díszvendég, 15 magyar könyv jelent meg oroszul, s ugyanennyi kiadvány várható a következő néhány hónap során;
 § először jelent meg összefoglaló tudományos forráskiadvány a szovjet-magyar közös történelem olyan szenzitív kérdéséről, mint a Szovjetunióba került magyar hadifoglyok helyzete;
 § először került sor a magyar-orosz kulturális kapcsolatok történetében közös CD-kiadásra az alternatív zene terén; a rendszerváltás óta először készült videofilm Budapestről mint irodalmi-kulturális városról;
 § először avattak orosz köztéri szobrot magyar kulturális személyiségről: József Attila bronz mellszobra a jubileuma és az évad alkalmából a moszkvai Idegennyelvi Könyvtár Világkultúra parkjában került felállításra.

A LÁTVÁNYOK ÉVADJA
Ha tartalmilag tekintjük át az évadot, akkor azt mondhatjuk, hogy magasan a vizuális műfajok viszik el a pálmát:
 § Bábművészet: a legnagyobb szakmai és közönségsikert meglepetésre a Színháztörténeti Múzeum Száz év - száz báb című kiállítása aratta;
 § Művelődéstörténet, tárgytörténet: tisztes sajtót kapott a Kreml tőszomszédságában, a Történeti Múzeumban tartott évadnyitó kiállítás is, amely Magyar királyság két császárság között címmel a XIX. századi osztrák-magyar-orosz történelem kapcsolódásait mutatta be eredeti tárgyakon keresztül, s amelyet az orosz lapok így harangoztak be: „két hónapra magyar királyok költöztek a Kremlbe”;
 § Fototörténet: ugyanezen a helyszínen került sor a Budapest két nemzedék szemével: 1945-2005 című fotótörténetileg is egyedülálló kiállításra, a legendás orosz fotográfus, Leonyid Halgyej és fia munkáinak gyűjteménye az orosz Győzelem-napi ünnepségsorozatnak is fontos részét képezték.
 § Médiaművészet: Igen nehéz feltűnést kelteni a burjánzóan gazdag orosz képzőművészeti életben: az Aktív kép című médiaművészeti kiállítás azonban komoly szakmai visszhangot váltott ki: egy kritikus pl. azt emelte ki Art-gulyás című cikkében, miként sikerült a magyaroknak nemzeti jelleget csempészni ebbe a médiaművészet hallatlanul globális világába. 

HUNGARIKUMOK ÉVADJA
Nagy vitát váltott ki az évad koncipiálásakor, milyen „magyar arcot” hangsúlyozzunk Oroszországban, a jól ismert régire emlékeztessünk, vagy próbáljuk „beadagolni” az újat. Végül igen egészséges arányt sikerült megtalálni.
A „régi” hungaricumok:
 § A magyar operett mint afféle békebeli „hungaricum” végül az orosz fogadó fél nyomására került be a programba. A siker őket igazolta: húsz év után látták viszont a pétervári nézők a Marica grófnőt, és óriási lelkesedéssel, mint a „boldogság műfaját” fogadták; „hiába, még mindig Budapest az operett őshazája”, „egy napfényes ország művészete”, „az operett aranyalapja” – ilyen és hasonló felsőfokú jelzőkkel illették az elkényeztetett ízlés pétervári kritikusok a Magyar Operettszínház vendégjátékát.
 § A magyar film az orosz (szovjet) nézőnek mindig is „az” intellektuális filmet, a gondolat műfaját jelentette, s a mai nézők középgenerációja ezt akarta viszontlátni. Jutalmazta is bőven a szervezőket mind a közönség, mind a kritika: mind a moszkvai Szabó István-retrospektív, mind a pétervári Jancsó-retrospektív az évad slágere lett.
Az „új” hungarikumok:
 § az etnojazz, a világzene és az alternatív-kísérleti zene – az évad igazi nagy felfedezése: „Nemigen szokás Magyarországot a világ jazz-nagyhatalmai között emlegetni, pedig Lantos Zoltán és társai játékát hallva, feltétlenül ott a helyük” – írta az egyik tekintélyes jazz-kritikus a több mint ezerötszáz fős nagyteremben zajló estről. A mai orosz zenei élet legfontosabb terei a gombamód szaporodó klubok, ahol a magyar csapatoknak az elmúlt másfél év alatt ugyancsak igen nagyra nőtt az ázsiójuk, saját rajongótáboruk van, visszahívják őket, a törzsközönség utánuk megy Magyarországra is (pl. a Szigetre).
 § a vallási és etnikai „másság” megjelenítése: hasonló különlegességként emelendő ki az évadból a zsidó és roma kulturális programsorozat, amely a magyar kultúra vallási-etnikai sokszínűségét tette láthatóvá. A Győri balett Purim előadása, a Budapest Klezmer Band muzsikája, a Dunai Exodus, a fotokiállítás, a Nigun, a Szilvásy Gipsy Band stb. igazi zajos sikert és vastapsot aratott; a kritikusok ebből a programból is a sajátosan magyar vonásokat emelték ki, főleg a „magyar szenvedélyt”. A határontúli magyar kultúra különlegessége a Kárpátalja napjai című rendezvénysorozatban vált láthatóvá: csúcspontja a Szent Efrém férfikórus koncertje Boksay János kárpátaljai zeneszerző (1874-1940) Aranyszájú Szent János liturgiájával.
 § a XX. századi magyar bölcseleti irodalom, különösen a Bibliotheca Hungarica című sorozat darabjai: Bibó Istvánnak második kiadása készül, Lukács Györgyről egyetemi szeminárium indult, József Attilát megzenésítik.

A SIKERES KONTAKTUSOK ÉVADJA
Az évad programjaiból végezetül azokat sikertörténeteket emeljük ki, amelyek fő cél eléréséhez, a tartós kulturális kontaktusok megalapozásához és a közös produktumok létrehozásához hozzájárultak – ráadásul a legkiválóbb csatornákat nyitották meg a számunkra legfontosabb, fiatal célközönség eléréséhez:
 § Társadalomtudomány: az évad egyik leghatékonyabb eseménye volt a Történész-hét, amelynek során különböző témákról vitáztak (a Romanov- és Habsburg-dinasztiától a Holocaustig) magyar és orosz történészek. Eredmény: számos napi tudományos kapcsolat, közös kutatás elindítása, fiatal orosz kutatók orientálása magyar témára.
 § Jazz, etno- és alternatív zene: az Afisa című, legnagyobb példányszámú, tekintélyes véleményformáló kulturális magazin a jazz és alternatív zenei programok kapcsán „dinamikus és munkamániás” magyaroknak nevezett bennünket e műfajban nyújtott rendkívül nagy kínálatunk kapcsán. A fő program: az ART-kontakt fesztivál a legnagyobb moszkvai klubban, amelyet egy orosz internetes lap az „art-diplomácia” sikerének nevezett, utalva arra, hogy az együtt fellépő, közös zenei világot kialakító orosz és magyar együttesek és zenészek projektjei az interkulturális kapcsolatteremtés ma talán leghatékonyabb eszközei. Eredmény: A Noiz Orkestra nevű a magyar-orosz-örmény formáció már nemcsak saját (magyar és orosz) térfélen, hanem harmadik országokban, pl. Ausztriában is koncertezik!
 § Film: számos filmhét és filmnap volt mind a két fővárosban, mind pedig a régiókban, ahol részben fiatal magyar filmesek új alkotásait mutattuk be, részben „klasszikusaink” retrospektív vetítéseire került sor. Eredmény: az idei, XXVII. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivált a „magyarok” fesztiváljának nevezte a filmes szakma, mivel a nagy közönségsikerrel szereplő magyar versenyfilm (Gárdos Péter: A porcelánbaba) mellett számos más filmet vetítettek (kiemelkedik Tarr Béla fogadtatása), a zsűrinek magyar tagja volt, a magyar vendégművészek koprodukciós partnereket kerestek. Az Ermitázs Ifjusági Központja magyar filmblokkot indít az Ermitázs-kiállítás kísérőprogramjaként!
 § Regionális vándorprogramok: a moszkvai Magyar Kulturális Központ olyan programcsomagot alakított ki, amely a hagyományos folklór mellett inkább az urbanizált körülmények közt élő fiatalokat szólítja meg (film, jazz, foto, könyvek stb.) Eredmény: Magyarország külpolitikai és külgazdasági prioritásait követve kialakult az említett geokulturális térkép, amely alapján állandó és komplex kapcsolati háló működik a hagyományos finnugor célpontok mellett a legerősebb regionális központokkal: Izsevsz, Hanti-Manszijszk, Alekszandrov, Jekatyerinburg, Kalinyingrád, Petrozavodszk, Csebokszári, Perm, Joskar-Ola, Szamara. Ez megnyitja a távlatot egy komplex kulturális és oktatási információs rendszer („Magyar pontok”) kiépítéséhez: az első, kísérleti „magyar terem” megnyitására már novemberben sor került Pétervárott!
 § Operett. A színvonalas tömegkultúra mint hatékony országkép-közvetítő eszköz létjogosultsát igazolta a két pétervári előadás óriási sikere, de még inkább a magyar szólisták közös szereplése a jekatyerinburgi operettársulattal. Eredmény: novemberben Jekatyerinburgban már színpadra is kerül az első koprodukciós „Marica grófnő” -- magyar vendégrendező, díszlettervező és balettmester közreműködésével.
 § Színház. Először került sor az orosz kultúra „reexportjára” magyar prezentációban: a moszkvai Művészszínház és az Afisa orosz kulturális menedzsercég a szolnoki Szigligeti Színházat hívta meg, hogy bemutassa a Presznyakov-testvérek Terrorizmus című darabját, amelyben a világszerte népszerű szerzők először léptek színre rendezőként – ugyancsak magyar felkérésre. Nem véletlenül írta az orosz sajtó: ez az igazi kulturális diplomácia! Eredmény: a szolnoki színház állandó kapcsolata Művész Színházzal és a világhírű Presznyakov-fivérekkel, akik szolnoki megrendelésre már írják is következő darabjukat.
 § Klasszikus zene. A két nagy magyar zenekar (Fesztiválzenekar, Nemzeti filharmonikusok) moszkvai és pétervári fellépése visszahozta az orosz zenei köztudatba a magyar muzsikusok hírét. Eredmény: egyre több megkeresés érkezik fesztiváloktól, hangversenytermektől, rádióktól magyar zenészek meghívására, elsősorban vidéki központokból; nemcsak fellépésekre, hanem mesterkurzusok tartására. Ez jó alapot jelent a 2006-os Bartók-év programjainak előkészítésére.
 § Kortárs tánc. Bár a legendásan erős magyar kortárs tánc nem önálló műfajként, csak „alkalmazott” területen, a táncterápia mint szociális program keretében jutott ki Moszkvába az évad időszakában, mind az előadások, mind a mesterkurzusok rendkívül hatékonyak voltak. Eredmény: meghívások, közös projektek s főként: orosz hallgatók a magyarországi táncképzésben.
 § Irodalom. A rendszerváltás utáni 15. évben megjelent 15 magyar könyv visszahozta a magyar irodalmat az orosz intellektuális piacra. Új kontextusban, az újraértékelés esélyével jelenik meg az évad legfontosabb könyve, az új orosz József Attila vers- és prózakötet. Eredmény: minden nagy moszkvai könyvesboltban, minden nagy moszkvai könyvtárban (Lenin, Idegennyelvi, Lomonoszov) jelen vannak az új magyar könyvek, s a regionális programcsomaggal egyre több egyetemi központba jutnak el.
 § Hungarológia, magyar nyelvoktatás, fordításképzés: A fiatal célközönséget elérő programok közvetve és közvetlenül a magyar nyelv és kultúra egyetemi vagy épp tanfolyami szintű tanulmányozásához is kedvet csináltak. Eredmény: számszerűen megnőtt a moszkvai intézeti és a Balassi Intézeti magyar tanfolyamra jelentkezők száma, a füredi Fordítóház programjaira jelentkezők száma, fiatal fordítónemzedék kezd alakulni a néhány idős fordító „mester” mellett. A posztgraduális hungarológiai képzés egyelőre még az utópiák birodalma.

Kiss Ilona



  

VI. Szentpétervári Nemzetközi Kulturális Fórum
2017-11-20
2017. november 15–18. között került sor a VI. Szentpétervári Nemzetközi Kulturális Fórumra, az orosz kulturális élet központi eseményére.
Tovább >>>
Jákob lajtorjája
2017-11-12
2017. november 15-én 12 órakor kerekasztal beszélgetésre kerül sor a Ruszisztikai Központban Ljudmila Ulickaja "Jákob lajtorjája" című regényéről. A kerekasztal meghívott vendégei Gilbert Edit irodalomtörténész és Goretity József, a regény műfordítója. 
Tovább >>>
Kerekasztal beszélgetés Alekszandr Szumarokov születésének 300. évfordulója alkalmából
2017-11-12
November 8-án a Ruszisztikai Központ kerekasztal beszélgetést szervezett Alekszandr Petrovics Szumarokov orosz költő, drámaíró születésének 300. évfordulója alkalmából. Az eseményen az orosz színháztörténetet, Szumarokov életútját és költészetét három megközelítésben három izgalmas előadás mutatta be, a megjelentek bevonásával.
Tovább >>>
A nemzeti önmeghatározás az orosz irodalomban
2017-11-11
2017. november 15-én 10 órakor Julija Matvejeva irodalmár professzor (URFU, Jekatyerinburg) előadást tart "A nemzeti önmeghatározás változatai/változásai az orosz irodalomban" címmel, orosz nyelven, a Ruszisztikai Központban.
Tovább >>>
A Magyar Nemzeti Levéltár és a ruszisztika
2017-11-09
2017 november 8-án a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába tett látogatást a ruszisztika mesterszak két évfolyama. A diákságot Dr. Szabó Csaba, a levéltár főigazgatója és Fiziker Róbert főlevéltáros fogadta.
Tovább >>>