A Központról
Kutatás
    FKFP
    OTKA 1999-2003
    OTKA 2002-2005
    Egyéb
Kiadványok
Oktatás
Akadémiai kutatóhely
Konferenciák
Elektronikus kiadványaink
Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság
Linkajánló
Rólunk írták
FORTOCSKA Galéria
Hírek, információk

   
Főoldal > OTKA 1999-2003
OTKA 1999-2003

Történeti szovjetológiai alapkutatások
(OTKA nyilvántartási szám: T 030877)

 

A kutatási időszak: 1999.02.02. –  2003.06.30
Az OTKA támogatás összege (ezer Ft): 6460 ezer Ft.
Témavezető: Dr. Krausz Tamás


A kutatás eredményei
(Záróbeszámoló)


A kutatás célja mindenekelőtt az volt, hogy megkezdjük a sztálini korszak 1991 után megnyílt levéltári dokumentumcsoportjainak számbevételét és a meghatározott tematika szerinti magyar nyelvű publikálását és feldolgozását kapcsolódva azokhoz a nemzetközi trendekhez, amelyek a mai korszak történetírásának szakmai színvonalát meghatározzák. Energiáink jelentős részét az új dokumentumok összegyűjtésére fordítottuk. Mindenekelőtt a GULAG-ra és általában a sztálini idők mindennapjaira vonatkozó kutatásokat igyekeztük elmélyíteni. Másfelől az államszocialista  rendszer alapstruktúráinak összeomlását is felvázoltuk a peresztrojka problémakörének keretei között, mindenekelőtt a politikatörténet és a tulajdonváltás összefüggéseit domborítottuk ki, amelyet - akárcsak a Gulagra vonatkozóan - önálló könyvben foglaltunk össze. Külön érdeklődésre tarthatnak számot azok a levéltári dokumentumok, amelyek párt- és állami vezetőknek a privatizációhoz való viszonyát tükrözik.

E kutatások első eredményeit adtuk elő az 1999. novemberi nemzetközi konferencián, mely konferencia jelentős sajtóvisszhangot váltott ki. Ezt követően előrehaladtunk a Sztálin-korszak dokumentumainak publikálásában is, aminek különösen fontos eredménye az, hogy végre a diákság az új források tükrében tanulmányozhatja azt a tematikát, amelynek jelentőségét nehéz volna eltúlozni.

Elméletileg és módszertanilag fontos eredmény, hogy végre magyar nyelven konkrét kutatások állnak rendelkezésre olyan témákban, amelyekről eddig úgyszólván csak politikai diskurzusok tárgyként volt szokás megemlékezni. Különösen vonatkozik ez a Gulag-kutatásokra, amelyeknek magyar vonatkozású dokumentumai keltették fel a legnagyobb érdeklődést. Ugyanakkor nemzetközileg is figyelemre méltó Czéh Zoltán, ex-phd hallgatónk kutatása a Gulag mint gazdasági jelenség témakörében.

A köteteink szakmai fogadtatása arra utal, hogy célkitűzéseink, a differenciált, szaktörténetileg és történetelméletileg is végiggondolt Szovjetunió-történeti kutatásaink előrevitték nemcsak a hazai ruszisztika, de a magyar történetírás általános fejlődését is.

A sztálini alapstruktúrák kifejlődése szempontjából az „előtörténet” kérdéskörei közül a „feketeszázak” nálunk szinte ismeretlen problematikájának kutatását támogattuk. Ennek keretében publikáltuk az oroszországi feketeszázak levéltári források alapján megírt történetét Bebesi György (Pécsi JPTE) tollából.

A Gulag történetére vonatkozó tanulmányok és forrásközlések elválaszthatatlanok az 1999-ben rendezett – említett - nemzetközi konferenciánktól, amelyen mintegy 20 magyar és 10 külföldi (orosz, amerikai, olasz, német) kutató vett részt. Az egyes kötetek az oktatásban való felhasználás mellett rádió- és televízió-csatornák történeti műsoraiban is szerepeltek.

A tudományos munka különleges jelentősége abban is állt, hogy számos Phd hallgató alkalmat kaphatott arra, hogy képességeit megmutassa és fejlessze a hazai és a nemzetközi tudományosság ismert képviselői előtt, azok támogatását felhasználva első komolyabb publikációs lehetőséghez jutottak. Fontos célkitűzésünk volt, hogy a nemzetközi szovjetológiai kutatásokhoz is kapcsolódni tudjunk. Ennek keretében járt nálunk és dolgozott köteteink számára Arch Getty, Sheila Fitzpatrick, Alfred Rieber, G. Rittersporn, Vlagyimir Buldakov, Gennagyij Borgyugov és más nemzetközi hírű történész, akik magyarországi itt-tartózkodásuk során részt vettek vitáinkon vagy/és konferenciáinkon. Különösen fontos ösztönzéseket kaptunk a historiográfiai kutatások termékenysége tekintetében. Konszenzus jött létre abban, hogy a történettudomány szakmai pozícióit meg kell védeni az „posztmodern” szellemiséggel szemben, amely a történettudomány végzetes relativizálásával aláássa a történész szakma tekintélyét és kérdésessé teszi magának a tudományos kutatásnak az értelmét.

Különösen fontosnak tartjuk, hogy a sztálini rendszer „működéséhez” az új társadalomtörténeti szemlélet alkalmazása mellett a történelmi egyének tevékenységi körének feltételrendszerét igyekeztünk bemutatni, azt a problémát, ahogyan a történelmi folyamatban az alternatívák keletkeznek és eliminálódnak. Különösen a Gulag-tematikában óriási adatmennyiséget sikerült feldolgoznunk, a kutatásban részt vevők az adatok gondos elemzésével tűntek ki. Feltárult a témakör bonyolultsága és rétegzettsége, vagyis a táborrendszer összetettsége, kulturális, mentális és erkölcsi jellegzetességei. Külön tanulmányokban foglalkoztunk a koncentrációs táborok nemzetközi összehasonlíthatóságának kérdéseivel.

A peresztrojka korszakáról közreadott levéltári publikációk egyértelműbbé tették, hogy a rendszerváltás a Szovjetunióban mennyiben zajlott spontán folyamatok hatására, mennyiben tért el az átalakulás az elképzelésektől, a meghatározott elméleti koncepcióktól. Külön érdekességként említem, hogy a szovjet politikai vezetőség sodródása az eseményekkel ma már nyomon követhető a levéltári források tükrében is. Az állami tulajdon privatizációja, magánkisajátítása és a szovjet állami struktúrák széttörése között egyenes és közvetlen összefüggés is létezett.  Új elemként tekinthető annak tisztázása, hogy a politikai és gazdasági folyamatok a Szovjetunióban jelentős mértékben összekapcsolódtak a nemzetközi háttérrel, de magának az átalakulásnak a döntő dimenzióját a belső folyamatok képezik, az egész folyamat nem érthető a belső uralkodó csoportok szándékainak, érdekeinek konkrét elemzése nélkül. Kiinduló hipotézisünknek megfelelően, alapkérdésnek tekintettük a tulajdon problémáját, konkrétabban az állami tulajdon sorsát a szovjet történelemben:  az állami tulajdon a szovjet korszakban nem egyszerűen kivételes, hanem „őseredeti”, autochton pozícióba emelkedett a sztálini fordulat nyomán. A „szocialista” állam teljesen megsemmisítette a tőkés magántulajdont (és az önigazgatói szövetkezeti-közösségi tulajdonformákat is), és csak nagyon kevesen tételezték fel, hogy ez az állami tulajdon radikálisan és rövid idő alatt ismét magántulajdonná alakítható. (Ismert, Trockij volt az, aki az állami bürokrácia privilégiumainak megőrzésével kapcsolatban még 1936-ban megjegyezte: ha ez a „kaszt” veszélyben fogja érezni privilégiumait, nem fog visszariadni attól, hogy az állami tulajdont, amely elvben persze a dolgozó osztályoké, magán-kisajátítás útján ismét örökletes magántulajdonná transzformálja.) Márpedig ez a példátlan történelmi fordulat megtörtént, aminek éppen a vizsgált peresztrojka periódusa nyitott utat. Még ha fenn is marad valamely részben és valamely formaváltozatban az állami tulajdon, az a tőkés magántulajdon funkciójává válik. 2000. január 1-jén  az összes vállalatok és szervezetek 4,8 %-a maradt állami tulajdonban Oroszországban, noha természetesen a földtulajdon területén ilyen radikális átalakulás ilyen gyorsan nem következhetett be a sokrétű paraszti közösségi hagyomány ereje következtében. Az állami tulajdon körül lefolytatott harcok  történelmi tapasztalatainak feltárása nem tisztán szaktudományos jelentőségű kérdés, vizsgálata a társadalomtudományok egésze szempontjából sem mellőzhető.  Tehát megkerülhetetlen volt, hogy az állami tulajdonhoz való viszony szempontjából is áttekintsük a peresztrojka, a szovjetunióbeli rendszerváltás történetének néhány izgalmas kérdését.

Módszertani szempontból nem helyes a nemzetközi folyamatok jelentőségének abszolutizálása, ami gyakran egyfajta „összeesküvés-elméletnek” való behódolást jelent. Jól látható, hogy a tulajdonáthelyzés problémája milyen mértékig a belső hatalmi küzdelmekbe és végsősoron a Szovjetunió „lebontásának” összefüggéseibe illeszkedett.

Úgy vélem sokféle fehér foltot sikerült eltüntetnünk a Szovjetunió történetében, noha tudjuk, hogy a tudomány eredményei csak lassan hatolnak le a társadalmi tudat mélyebb rétegeibe. Különösen napjainkban van ez így, amikor a felszínes politikai viták a régi hidegháborús gondolkodási sémák előtt nyitnak utat nap mint nap. Különösen így van ez a terror és erőszak kérdésköreinek prezentista megközelítései esetében, amivel szemben csak is a tárgyszerű, a tényeket és levéltári forrásokat tiszteletben tartó kutatómunka állítható.

Ugyanakkor kutatásaink jelentősége megmutatkozik a kelet-európai régió történetének szélesebb összefüggéseiben is, amennyiben a szovjet érdekszféra országainak története nem vizsgálható komoly formában a „szovjet centrum” története nélkül az 1945-ös évet követő fél évszázadban.

A kutatás során a következő fontosabb publikációink jelentek meg
:


• Bebesi György: A feketeszázak. Bp., Magyar Ruszisztikai Intézet, 1999.
GULAG. A szovjet táborrendszer története. Tanulmányok és dokumentumok. Bp., Pannonica, 2001. Szerk. Krausz Tamás. A tanulmányok szerzői: Krausz Tamás, Ormos Mária, Czéh Zoltán, Vlagyimir Buldakov, Viktor Bergyinszkih, Bartha Eszter, Vlagyimir Brovkin, A. Bezborodov, V. Bezborodova, Sz. Golotyik, Peter Kenez, Viktor Panyejah, Alekszandr Sztikalin, Vjacseszlav Szereda, Bebesi György, Harsányi Iván, Vagyim Rogovin, Stephen Wheatcroft, Szilágyi Ákos
A sztálinizmus hétköznapjai. Tanulmányok és dokumentumok a Sztálin-korszak történetéből. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002. Szerk. Krausz Tamás. A tanulmányok szerzői: Sheila Fitzpatrick, Roberta T. Manning, Gabor Rittersporn, Stephen M. Kotkin, Arch Getty, Krausz Tamás, Bartha Eszter.
E kötetünk nyomdai kivitelezésének költségeit a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. vállalta magára.
• Czéh Zoltán: A Gulag mint gazdasági jelenség. Bp., Magyar Ruszisztikai Intézet, 2003.
Peresztrojka és tulajdonáthelyezés. Tanulmányok és dokumentumok a rendszerváltás történetéből a Szovjetunióban (1985 – 1991). Bp., Magyar Ruszisztikai Könyvek, 2003. Szerk. Krausz Tamás. A tanulmányok szerzői: Krausz Tamás, Sz. Bíró Zoltán

Budapest, 2003. 08. 29.



  

Orosz nyelvtanfolyamok 2017 ősztől
2017-07-27
A Ruszisztikai Módszertani Kabinet és Könyvtár (a "Russkiy Mir" Alapítvánnyal kötött szerződés értelmében) 15 hetes, 30 órás orosz nyelvi kurzusokat hirdet heti egy alkalommal, 2017. szeptember 18–2018. február 1. között.
Tovább >>>
Lezárult a tavaszi felnőtt orosz társalgási kurzus
2017-07-05
2016 januárjában a Ruszisztikai Kabinetben közkívánatra orosz újrakezdő nyelvtanfolyam indult felnőttek részére.
Tovább >>>
Véget ért az idei nyár első középiskolás intenzív orosz kurzusa
2017-07-03

2017. június 26–30. között 20 órás, B1 szintű intenzív orosz nyelvtanfolyam volt a Ruszisztikai Kabinetben.

Tovább >>>
Éljen az ifjúság az Ifjúság Napján
2017-06-27
Június 27-én megünnepeltük az Ifjúság Napját a Ruszisztikai Kabinetben.
Tovább >>>
A Russkiy Mir Alapítvány 10 éves
2017-06-27
2017. június 21-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Russkiy Mir Alapítvány. A nagyszabású moszkvai ünnepségen a budapesti orosz központ kiemelt figyelmet kapott.
Tovább >>>